SZALAGAVATÓ, BÁL

Party limo olcsón

RÓLUNK MONDTÁK

„A szalagavatónk végén, a kötelező keringők, és fényképezkedés után, lassan készülődni kezdtünk. Mindenki gyönyörű volt és boldog – akkor úgy éreztem, hogy tényleg egy osztály vagyunk. Amikor megérkezett a nagystílű  bérelt limuzin a sportcsarnokhoz, az idegenek és járókelők szeme kíváncsian kerekedett el. Budapest egy fantasztikus város, tele van látnivalóval, és azon az estén, abban a helyzetben mégis mi voltunk a látnivaló a bérelt limóban… Feledhetetlen.

Szólt a zene és vibráltak a fények az autóban, a fénypont pedig a Hősök terén való megálló volt. Emlékszem, mind kiugrottunk a hófehér limuzinból, és a hideg, decemberi éjszakában fotózkodtunk a limó előtt azokban a ruhákban… Életem legjobb élménye volt, és már alig várom, hogy a lánybúcsúmon újabb budapesti bérelt limózás „áldozata” legyek!”

– Edina – 

„Nem titok, hogy le akartuk nyűgözni a lányokat és a rivális osztályt. A szalagavatós táncuk, azt mondják, nekik volt jobb, a partira való bevonulásunk azonban nekünk, taroltunk a bérelt limóval. Felvették, és bekerült az évfolyamunk válogatásába, amint megérkezik a hófehér limuzin a klub elé, a sofőr kinyitja az ajtót, mi fiúk pedig, egytől egyig öltönyben, kiszállunk belőle. Megálltunk egymás mellett, felmértük a terepet – mindenki dobott egy hátast –, és stílusosan bevonultunk.Azon az estén kenterbe vertünk mindenkit.”

– Kristóf –

„Tanárként a kedvenc osztályomnál aktívan részt vettem a szalagavatójuk szervezésében, és nem csak azért, mert kötelességemnek éreztem. Úgy gondoltam, ezek a gyerekek megérdemlik a legjobbakat azok után, hogy négy évig engem kellett elviselniük…

Hófehér limuzint béreltem nekik, teljes titokban. Felmerült az ötlet már közöttük is, de én úgy rendezgettem a szálakat, hogy a helyzet mindig nekem kedvezzen. Az én osztályomnak a legjobb jár! Találomra választottam ezt a limuzin bérléssel foglalkozó társaságot, de utólag már tudom, hogy Fortuna is mellettem állt: gond egy szál sem adódott, annál több emlékezetes pillanat viszont igen…”

– Zoltán –